
Alföldi Róbertet különböző szerepekben látjuk a kis magyar közvalóban: egyrészt - színészként -, amint szenvedélyesen ad elő szerepeket tagadhatatlan tehetséggel az életet jelentő deszkákon, másrészt - olykor, a reggeli székeléssel és gyermeköltöztetéssel megszakított tévénézés pillanataiban. Színészként nekem róla egy Faust jön be, amint éppen egy olyan egyességet próbál kötni a Teremtővel, hogy legyen ő Vájld Oszkár magyar reinkarnációja, műsorvezetőként pedig kacagó, széles, szép mosolyával a Pippi hosszúharisnyára rímel, amint a kacagó napfény, gondtalan könnyedség és a gyermeki orrhangon való blődlizés egyvelegével indítja és jobbítja a csepeli kupakgyárba tartó menedzser reggelét.
De, Alföldi egy új szerepet is választott magának, nevezetesen azt, hogy képzőművészként is kipróbálja erejét a magyar ugaron. Fogtam is a gyerekeket, székelésen, öltözésen, számítógépes játékokon túl lévén, hogy uzsgyi, gyerünk a Galamb utcába, s lássuk, hogy a Martino galériában mi a helyzet, s lám a kellemes kávézó, reggeliző falain ott lógnak a képek impozáns, súlyos keretekben.
A képek olyanok, hogy azokat egyrészt asztrológusként, másrészt orvosként próbálom megfejteni. Asztrológusként azt kell mondanom, hogy Robi személyisége igen érzékeny, felszínén merész, erős, olykor durván erotikus, amit a kissé suta színek és formák gomolyogása ábrázol a képeken, a színészi alteregónak az ötödik napházból való kikacsingatásának térbeli ábrázolásával. A háttereket a Szűz jegye iránti szimpátia kissé konstruktivista, kissé expresszionista köddel zár egységbe, s a Kos sugallta ösztön a színen megjelenített figurákkal vágja ketté az itt és ott világát. Ezért szerencséje lesz minden Baknak, aki megnézi a tárlatot, s befektet majd a majd négyszázezer forintos képekbe, mert hamarosan úgyis szerelmi viszonya alakul majd ki a Mérleg jegyében született titkárnőjével, mely gubancot csak egy ilyen nemű spiritualista ajándékkal tud majd feloldani felesége irányában. De sebaj, az megtérül, mert beúszik majd a képbe egy Ikrek-típusú találkozás az Ikeában, s az év végi termékrendelés és számlahamisítás fényében a Rák visszaszolgáltatja majd többszörösen a befektetett pénzt.
Egészségügyi szempontból azt kell mindenekelőtt leszögeznünk, hogy egy jó szándékú ember szabadidő-tevékenységének eredményeivel találkozunk. Ez az ember szereti a színházat, maga is sztár-színész, s ezért rajzol, fest, s pasztelleket készít, melyek megalkotása folyamatában szellemi társainak képzeli Marlene Dietrich-et, Bartók Bélát, Pasolinit, Edith Piafot vagy éppen Mozartot, s füstös hangulatú bárok, öltözők, orfeumok hangulatát varázsolja elénk a felengedés, megtisztulás céljából.
Egyik képén kicsit különösen nagyot koppan a fejem. A címe: Giccs. Egy női figurának vélhető alak barna kúppal ábrázolt ruháján rózsaszín kis körök sárga ellipszisekkel, mint forgó neon-lámpákkal riogatja a helyben uzsonnázókat. A kép hangulata a jugoszláviai háborúban felszínre tört neo-ortodox vallási buzgóság túrószagú hangulatát idézi, amelyben a misztikusnak szánt, de jószerivel banálisan a néző szemébe becsapódó barnák a diszkó-megvilágításnak használt Wartburg-helyzetjelzők egzisztenciális sikolyával párosul. Ikon ez, melyben Kovács Ákos macsósága és az erzsébetligeti ovisnak az ellopott kifli után érzett visszavágyódása keveredik a színházak megviselt parókáinak tisztítási nehézségeinek átérzésével.
Eme sokrétűség azonban ne bátortalanítsa el a befektetni szándékozókat. Sőt, figyelmükbe ajánlom az Alföldi című katalógust, mely súlyával a szerzőt a legnagyobb mai magyar festők közé emeli. Fizikai súlyával, legalábbis.
drMáriás
www.karinthyszalon.hu
Copyright © 2001-2009 Karinthy Szalon
Webdesign © 2004-2009 www.e3.hu