A mi légitársaságunk

20 kortárs képzőművész tárlata - 2002. szeptember 25 - október 8.

A repülő ember képe az angyalok emberszerű ábrázolása után a tudós Leonardo repülőszerkezetének rajzán, vagy Brueghel Ikarusz bukásának kalimpáló, bukott hősének alakjában jelenik meg a művészettörténetben (nem tekintve néhány pre-kolumbián ábrázolást). A repülőgép azonban nem ihlette meg a XX. századi festészetet - legalábbis kevés igazi ábrázolást és alkotót tudunk felsorolni. A századelő és az első világháború repülőgépes támadásai a német expresszionisták háborús képein bukkannak fel (Gross, Dix), majda Harper's Bazar izléses bulvárgrafikáin. A II. világháború Stukái és Ratái sem voltak ihlető források (eltekintve néhány német és orosz birodalmi, illetve szocreál ábrázolástól). A hatvanas években a pop art (Vostel, Lichtenstein, Rauschenberg) szintén háborús (vietnámi) élményt, dokumentumot dolgoz fel ebben a témakörben. A magyar Kondor Béla és Rékassy Csaba grafikusok, illetve Kő Pál szobrász repülő szerkezetei, repülőt fabrikáló késő középkori alakjai, illetve szárnycsináló emberkéi a gép és az ember viszonyát, a szabadság- és elvágyódás igényét sugallják a 70-es évek elején (bár Kondor fotós sorozatai repülő makettekkel és konstrukciókkal mintha korunk katasztrófavíziói előzményeként készültek volna).

A repülő ma sem vezető témája - eleddig - a kortárs művészetnek. Most azonban a Karinthy Szalonban Horváth Károly, Raum Attila és barátai - képzőművészek, gyerekek, lelkes amatőrök - olyan kiállítást konstruáltak, ahol a repülőgép főszereplővé vált. Hasonló tematikának már voltunk tanúi - gondolkodjunk a 90-es évek elején a miskolci Nyúl kiállításra, vagy a Vigadó Galériában látott tehénkoponya-variációkra, a Hal-Víz kiállítás horgászbotjaira. A művészek néhány játékrepülőt kaptak, melyeket szabadon formálhattak (át). Akaratukon kívül a megnyitó előtt néhány nappal a világ hírügynökségeinek főszereplőivé is váltak az öngyilkos terroristák és áldozataik révén. Így a másként szellemes, derűs-kedves kiállítás tragikus felhangot (gellert) kapott. A jópofaság, a vicc, a geg már nem uralja, inkább nehezíti a kiállítás légkörét. Mégis a kiállításon szereplő művek az örök emberit képesek felmutatni. Az alkotások mögé nem pusztán a politikai aktualitás vagy szakmai trouvaille, de a művészi alkotószellem emelkedik őrizve a művek komolyságát. El Kazovszkij számára a kapott játékrepülő beépítése saját világába természetes, számos gyerekjátékot, műanyag formát használ amúgy is. Július Gyula szétvágva és újraépítve a kapott tárgyat tökéletes cybervilágot hoz létre szobraival. Bukta Imre családi nosztalgiával virágosdoboz-testet épít a szárnyakhoz, Földi Péter madárrá, Gaál József és Barabás Márton hallá festi, alakítja a játéktárgyakat. Gerber Pál kisütve, vasalva-roncsolva teszi esendővé a kézhez kapott repülőt. S mindezen kortárs művészek közé a jelen direkt utalásai is belopakodnak (Fehér Zoltán), de sokkal fontosabbak ennél Kondor és Rékassy finom rézkarcai. Ezek a múlt és jövő összekötő kapcskaként moderálják a festmények, tárgykollázsok együttesét.

A kiállítás végül is egy téma felkínálásával, s annak a saját művészi munkásságba való beillesztésével jól illeszkedik a témacentrikus kiállítások friss sorába.

Sinkó István: Repülni jó (?)! (részletek) - Új Művészet 2001/11

{ Az oldal tetejére }

Karinthy Szalon

A Karinthy Szalon Budapest XI. kerületi Önkormányzatának kulturális intézménye. Fő feladata a kortárs képzőművészeti kiállítások létrehozása.
Emellett különféle közművelődési események színtere is. Programjai: különböző zenei rendezvények, könyvbemutatók, matinék, szaktanfolyamok, ismeretterjesztő előadások. Az intézményhez tartozik a Bartók 32 Galéria.

A mi légitársaságunk

20 kortárs képzőművész tárlata - 2002. szeptember 25 - október 8.

Archívum »