
Ganczaugh Miklós a kimondás és elhallgatás, a direkt ábrázolás és a nonfiguráció, a lázadás és az alázat határán jár. Aztán véletlenül elcsöppen a festék, két szín találkozik, egy vonal szilajul végigfut a papíron, és elindul egy megállíthatatlan folyamat. Ganczaugh Miklós önfeledten továbbviszi mindezt, hogy végül döbbenten álljon az elkészült mű előtt, amely megint nem a boldogok naiv áhítatát rejti formáiban...Persze legalább annyira avult figura, mint Don Quijote, s ez még fegyverzetén is látszik: kisméretű, vegyes technikával és olajfestékkel készült táblaképek. Semmi intermédia, semmi számítógép, semmi installáció, semmi monstre project! ráadásul azzal is tetézi, hogy nem "önmegvalósít", hanem sokszor - és milyen csodálatosan! - megfestett bibliai témákhoz nyúl. Egyáltalán, hogy témái vannak: "Az utolsó fa", az "Oszlop", a "Kiűzetés", "Veronika kendője", az "Atya a Fiút siratja" vagy éppen "Hol vagy István király?" címmel fest képeket. És megfesti a "Másik"-at, ezt a brutálisan terjedő, a keretre is ráterpeszkedő képet, amelyet ilyen címmel, ebben a korban, - ahol az Egység keresése helyébe a Másság kultusza lépett - kevés embernek lenne ereje megfesteni és bátorsága kiállítani. De hát Ganczaugh Miklós "keskeny úton" jár. Vagy legalábbis ezen szeretne járni..."
(Szemadám György)
Ganczaugh Miklós a Szentírás történeteit és szereplőit hívta segítségül, hogy általuk alakot, formát adhasson az ezredvégi emberről körvonlazódó gondolatainak. És máris ott találta magát az említett nehézség kellős közepén: hogyan lehet úgy megjeleníteni a bibliai szereplőket, hogy egyszerre kerülhesse el az egyszerű illusztrativitás ürességét, az idealizálás édeskésségét, és a stilizáció távolságtartó személytelenségét. Keskeny mezsgyére szorította magát inkább, mint széles, biztonságosan járható útra. (...) Ganczaugh Miklós festészete a művészetet átható hit és a hitnek formát adni képes művészet példája...
(Andrási Gábor)
www.karinthyszalon.hu
Copyright © 2001-2009 Karinthy Szalon
Webdesign © 2004-2009 www.e3.hu