Gyökerek - VI. Finn Magyar Román Bolgár Művészeti Szimpozium

VI. Finn-Magyar-Román-Bolgár Művészeti Szimpózium

JUURET - GYÖKEREK – 2005. június 13 – július 9.

Nos, több ásónyelem is eltörött, amíg ezekkel a gyökerekkel bajlódtam, hogy hozzájuk férjek egyáltalán, összehordjam őket, hogy megmunkáljam itt számukra a talajt, és jó reménnyel az anyagba dugjam őket. Volt, amelyik törött ásónyél nemcsak az ujjam, hanem a nyelvem is odacsípte. Hogy hogyan kerül a nyelv az ásónyélre? Hát, próbálkozik az ember, próbálkozik. Aztán rá kell jönnie, hogy az ásónyél maga is gyökér, és hogy ott a legnehezebb ásni, ahol a talaj tele van gyökerekkel. "A téma szerteágazó." Természetesen, akárcsak a gyökér. "Mélyen a múltba nyúlik vissza." Vagyis: maga a gyökér mint metafora is a gyökereinkhez tartozik. "A metaforák hajszálgyökerekként át- meg átszövik kultúránkat." "Behálózzák." "Aláássák." "Táplálják", "éltetik", stb. "Stb." Csupa-csupa lestrapált formula. Sőt: már a gyökereinket zabáljuk. És minket a gyökerek, és mi magunk is gyökerek vagyunk. Kannibálok: magunkba eresztett gyökereinkkel táplálkozunk.

És mintha minden állításunk csak a saját megkérdőjelezésével együtt lenne kimondható. Vagy ez általában is így lenne? A szárnya gyökér? És a gyökere szárny? Például: öregek vagy fiatalok a gyökerek? Értelmetlen a kérdés. A gyökér folyton megújul, vitális, egyre fiatalabb, ugyanakkor korhadt már, ami egykor egyedül volt a gyökér, az mára már meg is halt. Aztán valahol valami mégis kihajt. Van az, hogy a gyerekünk lesz a mesterünk.

Gilles Deleuze és Félix Guattari a Rizómában* arra figyelmeztetnek, hogy a kettővé váló egy, az ellentétek, amelyek mankójára támaszkodva botladozunk, lépésről lépésre meghatározzuk magunkat, vagyis a bináris oppozíciók a szellem konstrukciói. És hogy "a szellem késésben van a természethez képest". "Valószínű, az Egyből egyenesen a háromhoz, négyhez vagy öthöz juthatunk, követve a természetes módszert, feltéve, ha rendelkezünk egy erős egységgel, a karógyökér egységével, mely a mellékgyökereket tartja". De miközben mi még a bináris oppozíciók által próbálgatjuk fölépíteni magunkat, teszem hozzá, a karógyökér már régen elkorhadt, nincs az Egy kiemelt stabilitása, amiből kiágazhat vagy amibe visszatérhet a mellékgyökér. Legfeljebb emlékszünk még rá, vágyunk még rá, és reméljük, hogy ott lesz majd, ha visszatérünk. De egyelőre elfelé tartunk. Deleuze és Guattari viszont egy harmadik típusú gyökérképzetben gondolkodik: figyelmük a rizómán állapodik meg, már amennyire megállapodhat egyáltalán a figyelem. Szerintük ugyanis maga a gondolkodás is rizomatikus, csomópontokból áll, és bármi bármihez kapcsolódhat, ezért vagyunk képesek meglepő, új gondolatokra. A rizomatikus gyökérrendszer középpont nélküli, mindegyik rész önálló életet él, bármelyik ponton megújulhat, áthelyeződhetnek a súly-pontok, nyitott, kapcsolódási lehetőségekkel teli. Ilyen rizomatikus hálóként tekintenek a kultúránkra is, annak számtalan alrendszerére, és ilyen kapcsolódási pontok a különböző művészetek, leképezési módok, de a különböző létezési formák találkozásai is: azok a pontok, ahol az irodalom érintkezik az ember mindennapi életével, vagy ahol a naplemente képe találkozik a nyelvvel, a valóságról alkotott képünkkel, netán a csillagászattal. A rizomatikus világban az ecset megérintheti az angyalok énekét, de a korhadás szagát is.

Gyökereink? Mestereink? Egymásra festett rétegek végtelenjének felszínét kaparásszuk. Szép, érdekes képeket kaparhatunk (ki?) (le?) (meg?) magunknak. Ami nem a múlt, nem is tudás, de kép. Tevékenységünk lenyomata, önmagát a keresést mutatja, és modellezi, ahogy egymásba tűnik bármi bármivel, egy magányos sóhaj, egy véletlenül kihúzott vizsgatétel valósága, egy hálózatról lekötött távvezeték.

A vitalisták szerint egykor az egész világmindenség élő anyag volt, és az anorganikus anyag nem más, mint az organikus hulladéka. Ha így van, és valóban, épp így miért is ne gondolkozhatnánk, ha így nézzük, akkor a gyökerek az egyetlen kapcsolat a rég halott életek felé, a gyökerek által kel újra életre a halott anyag. Az érintkezés, a kapcsolat eszköze, kommunikációs eszköz, az élet partitúrája és a testet adó anyag között közvetít. A transzformáció laboratóriuma. Benne gyakorolja magát a feltámadás. A gyökerek, ha kell, megkötik, ha kell, lazítják a talajt, szétmorzsolják a köveket. És a beton ugyan megfojtja a növényeket, de gyökereik évtizedekig küldik üzeneteiket a beton alól, míg végül fölemelik, kikezdik, megbontják a betont. Akár a nyelv, a felmérhetetlenül régi, a folyton megújuló, a nagy konzervatív, a nagy felforgató. Segít és akadályoz, szolgál és ural, naponta kerékbe töröd, és mégis túlél.

Valamit felástam itt, dugványoztam, elgereblyéztem. Hát, első látásra simának ugyan sima, de hogy "szárba szökken-e" ebből valami, az fölöttébb bizonytalan. Bízzunk a gyökerekben, bízzunk a nyelvben? Hogy annyira nem lehet elrontani a kultiválást, hogy valami ne nőjön ki mégis? Még ha köveket hengergettünk is a gyökerek fölé?

Ladányi István

{ Az oldal tetejére }

Karinthy Szalon

A Karinthy Szalon Budapest XI. kerületi Önkormányzatának kulturális intézménye. Fő feladata a kortárs képzőművészeti kiállítások létrehozása.
Emellett különféle közművelődési események színtere is. Programjai: különböző zenei rendezvények, könyvbemutatók, matinék, szaktanfolyamok, ismeretterjesztő előadások. Az intézményhez tartozik a Bartók 32 Galéria.

VI. Finn-Magyar-Román-Bolgár Művészeti Szimpózium

JUURET - GYÖKEREK – 2005. június 13 – július 9.

Archívum »