Muzsnay Ákos - KÖZELÍTŐ

Muzsnay Ákos grafikusművész

KÖZELÍTŐ – 2002. november 12 – december 8.

Muzsnay Ákos Erdélyből származik, szülei onnan települtek Magyarországra, a művész maga már Budapesten született. Azért kezdtük mondandónkat ilyen civil jellegű adatszolgáltatói szempontból, mert ezek az "adatok" érdekes színt hoznak az életmű arculatába: Muzsnay lénye és művészete olyanfajta növényre emlékeztet, amelyet egy más jellegű táj, talaj és éghajlat adottságaiból ültetnek át a befogadói környezetbe, ahol meggyökeresedik, kiteljesedik, ugyanakkor felveszi a vízpárát a levegőből, mintha a művész alkata, szervezete emlékezne az ősök testi-lelki szervezetére, a parajdi hegyek között a bányából felszínre tört, sóbol sziklává változott hegyre, hogy mostanra a budai hegyekben beépítetlen, hatalmas távlatú otthonra találjon. Dolgozni viszont lejár az újpesti régi gyárnegyed Maiglan füstös-szürke közegébe, és nem csak azért, mert ott van műterme, hanem azért is, mert beleértve, hogy művészi vénája otthonos a különféle képzőművészeti ágazatokban, festő-szobrász-grafikus-érmészként műfaja szerint bánik az anyag sajátosságaival, de minden művének ez a légkör az inspirálója, a festmények és a grafikák hangulati szinezetében van valami csöndes mélabú, valami névtelen sóvárgás és azafajta poézis, amelyek a mindennapok prózáját valamiképp álomszerűvé stilizálja át. Nem szürreálissá - ami egy meghatározott stíluskeretet diktálna - hanem a valóság égi másához, az Arany János-i szivárványhoz hasonlóan hidat teremtve a földi és légi szféra között vagy tőről szakadtan úgy, ahogyan a művész nagyanyja messzi tájról híres mesemondóként tudta átkölteni a rosszat jóba. (Supka Magdolna művészettörténész)

Muzsnay Ákos három évtizede meghatározó alkotója a magyar képzőművészeti életnek. A rendhagyó pálya jegyei közül elég arra utalnunk, hogy a felkészülés időszaka nála nem köthető intézményi kerethez. Autodidakta módon, különböző mesterek és műhelyek közelében sajátította el azt a sokféle ismeretet, ami lehetőséget nyújthat a művésznek, hogy árnyalt és szinte költői megfogalmazásait hozza létre annak, ami a képzőművészetben gondolkodó embert foglalkoztatja. Hogy mégis a minőséget a mennyiségi termelés elébe helyező alkotóvá tudott lenni a nem éppen kedvező feltételek között - kitartását, a művészetbe vetett hitét mutatja.

Az elmúlt néhány év alkotásaiban emblémaértékű motívummá nőtte ki magát a kőből épülő táj, aminek darabjai részint mesterségesen létrehozott környezetre utalnak (falak és pillérek, magasan-szépen hidak, romantikusan ható térképzetek), részint mint természeti történések eredményeként létrejövő kőtájak (kőrakások, romok, kőfejtő látképek) jelennek meg. Az emberi egzisztencia tájai, szituációi.

E képi terek, illetve egész életútnyi történéseket állapotszerűen rögzítő alkotások csaknem mindig elhatárolódnak a hétköznapi lét mozgalmasságától. Néhol a térjelzetek is majdnem teljességgel elmaradnak, s ami megjelenik: egy peremtáj vidéke, egy történés nélküli, kettéosztott sík, a semmi előterében álló, gyolcsba-drapériába öltözött, kikötőt remélő alakkal. Mintha egy út végi pontot, helyszínt, teret érintene meg a kikötőbe érkező figura. A mélyháttér éppen csak sejtetett geometrikus elemei talán házat, várost, az odahagyott valóságos életteret jelzik, de talán már csak a menedék ideáját, hogy lehet otthon itt az ember, noha tudni véljük, nincs menedék. Inkább csak menekítés: álomé, múlté?

(...) Muzsnay alkotásai a kiszolgáltatott, küzdelmeiben árvaságra jutott emberről szólnak, vagy az ő emlékét idézik meg. Ugyanis az életmű fúgaként ható szólamaiban meghatározó mozzanat, hogy emléket állít az előtte járó szellemi kiválóságoknak. A tisztelet, az alkotó ember előtti főhajtás jeléül születtek meg eddigi grafikai, kisplasztikai sorozatai. A megidézettek köre tágas - Körösi Csoma Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Széchenyi István, József Attila, Tarkovszkij -, hiszen a vállalt feladathoz mért sorsérzés, a teremtő tevékenységben feltáruló humánum foglalkoztatja, s nem a hovatartozás. Felzaklató, "mélynyomású" képein mégis van valami megnyugtató, enyhet adó. Talán sorsunk közösségének tudata, hogy közösek vagyunk születésben, szenvedésben és halálban, a küzdelemben, a folytonos nekifeszülésben. (Balázs Sándor)

{ Az oldal tetejére }

Karinthy Szalon

A Karinthy Szalon Budapest XI. kerületi Önkormányzatának kulturális intézménye. Fő feladata a kortárs képzőművészeti kiállítások létrehozása.
Emellett különféle közművelődési események színtere is. Programjai: különböző zenei rendezvények, könyvbemutatók, matinék, szaktanfolyamok, ismeretterjesztő előadások. Az intézményhez tartozik a Bartók 32 Galéria.

Muzsnay Ákos grafikusművész

KÖZELÍTŐ – 2002. november 12 – december 8.

Archívum »