Szirányi István grafikusművész

Szirányi István grafikusművész

SEMMI SEM VÉGLEGES – 2007. február 20. — március 14.

Ha Szirányi István grafikusművész alkotásait jellemezni szeretnénk, kétféle megközelítési módot is választhatunk. Egyrészt bemutathatjuk őket a művészeti technikák felől. Ha innen indulunk el, megállapíthatjuk, hogy a 70-es évek második felében pályára került művész a korszak alkotói körében nagyon népszerű fotográfiát használta munkái nyersanyagául, és ehhez a technikához máig ragaszkodik. A fotó különböző grafikai eljárásoknak lehet nyersanyaga. Készülhetnek felhasználásával ofszetnyomatok, szitanyomatok, de az újabban divatba jött fotólitográfiáknak, sőt az ezredforduló óta igen népszerű komputergrafikáknak is fénykép az alapanyaga. A művészek a fényképfelvételeket természetesen nem egy az egyben alkalmazzák munkáikon, hanem legtöbbször montázsként, a születő művek alapanyagaként. Találkozunk például olyan lapokkal, amelyeken a grafikus belerajzol, belefest vagy belekarcol a fotó alapba. Ilyenkor a rögzített kép állandóságára és a gyors gesztusok, foltok, vonalak mozgalmasságára épül a kompozíció. Szirányi István alkotás közben az általam felsorolt valamennyi módszert és technikát alkalmazza.

Ha azonban egy másik utat választunk művei megközelítéséhez, és azt vizsgáljuk, hogy mit ábrázolnak, miről szólnak, akkor három tárgykört emelhetünk ki. Az egyik a különböző, a keleti és a nyugati kultúrák találkozásának a bemutatása. Ez a téma a grafikust szinte pályája kezdetétől, ázsiai, mongóliai utazása óta foglalkoztatja.

Gyakran jeleníti meg lapjain a természet, a természet pusztulása feletti aggodalmát, legújabb alkotásainak tárgya pedig Róma, az örök város, amely épületeivel, művészeti emlékeivel, hangulatával sok-sok festőt, írót, zenészt megihletett már az évszázadok folyamán. A témák felsorolása után nézzünk meg közösen egy-egy kiállított munkát! Közülük az egyik legfrissebb az idén készült Kína-sorozat. Ennek első darabja két, jól elkülöníthető részből épül fel. A felső mező a pillanatot rögzíti, lényegében egy életkép, fodrászműhellyel és három figurával. A kompozíció alsó részén viszont egy kínai pénz átírt fotóját látjuk, munkába vonuló, vállukon szerszámokat, ásót, kapát vivő fiatalokkal. A komputergrafikán a hétköznapi valóságot és annak propagandisztikus megjelenítését ütközteti a művész. A keresztutak (1994) című nyomaton a régi és a modern kor rekvizitumai tűnnek fel: egy sámándob és egy parabola antenna. (...)

Lóska Lajos: Kultúrák keresztútján
- Szirányi István nyomatairól, Új Művészet

{ Az oldal tetejére }

Karinthy Szalon

A Karinthy Szalon Budapest XI. kerületi Önkormányzatának kulturális intézménye. Fő feladata a kortárs képzőművészeti kiállítások létrehozása.
Emellett különféle közművelődési események színtere is. Programjai: különböző zenei rendezvények, könyvbemutatók, matinék, szaktanfolyamok, ismeretterjesztő előadások. Az intézményhez tartozik a Bartók 32 Galéria.

Szirányi István grafikusművész

SEMMI SEM VÉGLEGES – 2007. február 20. — március 14.

Archívum »