„Az üveg számomra egy dimenzió”   

Apró mozzanatokból, mozdulatokból épülnek fel  László Kyra új munkái. A fotózással, az írással kiegészített művei valójában egyfajta jegyzeteket is kínálnak az üvegalkotás mellett. A Karinthy Szalonban nyílt, március 14-ig látogatgató Mozzanat című kiállítása apropóján Kovács Gabi beszélgetett a művésszel.

Polihisztor vagy: egyszerre dolgozol tárgyalkotással, üveggel, fotóval, versszövegek írásával. Hogyan kapcsolódnak össze ezek a műfajok?

Nyitott és kíváncsi személyiségnek tartom magamat. Sok minden érdekel, művészként más területeken is örömmel megélem a kreativitásomat. Nagyon inspirálóan hatnak rám éppen ezért más művészeti ágak. A mostani kiállításom kapcsán legjobban a mozdulatokban kifejezhető és megélt élmény hatott rám erősen. Ezekben az új alkotásaimban mozdul tovább Oberfrank Réka kortárs táncóráin átélt flow-élménye. A fényképezés és az írás ugyanolyan része a művészetemnek, de éppúgy érdekelnek az installációs műfajok is. A hatások és érzetek azok, amik összekapcsolják ezeket bennem. Az üveg számomra egy dimenzió. Amit abban képzelek el és valósítok meg, az az anyag sajátosságaihoz kötődik és így a legjobban abban kifejezhető.

Egy interjúban azt is mondod: ”Maga az alkotói folyamat nálam hosszú, hétköznapi részletekből áll, és az összegzés végül a tárgyakban definiálódik. E folyamat igen fontos eleme számomra a fotózás és az írás, melyek inkább jegyzetszerűek és önállóak, mégis bekapcsolódnak és az alkotásaim részévé válnak.” Tulajdonképpen jegyzetelsz is munka közben…

Lényegében azok a fotók, amiket készítek, hatnak a munkáim során. Nem feltétlen egy tér részletének a képe, ami alapján kiindulok. Van, hogy egy árnyék vagy egy fénycsík különleges hangulata, ami megfog. Rögzítem egy fénykép által, és ez arra a pillanat érzetére emlékeztet és épul be így közvetve a munkáimba. Az írás is ilyen nálam. Arról írok, ami hat rám: érzésekről, gondolatokról, ötletekről. Igazából ezek nem konkrétan jegyzetek, csak a pillanat töredékeként jegyzetként hatnak az alkotási folyamatban.

Munkáid nemcsak üvegtárgyak, üvegplasztikák, szobrok, üvegképek, hanem képzőművészeti alkotások is. Te ezt hogy látod?

Számomra épp olyan fontos egy kiállítás installálása is, mint az elkészült művek a látványon túlmutató mélyebb tartalma. Az üvegnek éppen azokat a tulajdonságait használom és szeretem, amik nem félrevezetnek, hanem csak eszközként ezeket az érzéseket és gondolatokat mutatják meg legtisztábban. A színesség helyett a monokróm színeket használom, ami a tárgyak grafikai hatását erősíti. Ahogyan a csillogás helyett a formai hatással, a simaság helyett a rusztikus felületekkel játszom. Nem tökéletes formára vagy felületre törekszem, az anyag sajátosságai által akarom megmutatni a tartalmat. Emellett szeretem az anyagokat társítani, összebékíteni, van, hogy ezt hasonló tulajdonságaik vagy éppen különbözőségeik kontrasztja adja meg. Úgy gondolom, alkotásaim önálló médiumként is megállják helyüket. Az üvegművészet mára már mindenképpen a képzőművészeti kategóriába tartozik, szerintem. Ezek az üveg objektek, akár plasztikáról, szoborról vagy képről beszélünk, olyan művészeti alkotások, ahol az alkotó egyszerre nagytudású iparos mester és egy autonóm művész. 

A Mozzanat című kiállításodhoz kapcsolódó szövegben azt írod: „Elmozdulás… minden csak elindul és nincs megérkezés, a megmozdult pillanat lenyomata. Nem az okát keresem és nem is a magyarázatát, csupán a következményt, magát a tettet rögzítem.” Ez a fajta gondolkodásmód, attitűd minden művedre jellemző?

A mostani, Mozzanat című kiállításomon szereplő alkotásaimnál ez a közös gondolat kapcsolja össze a munkákat és válnak így együtt egységgé. A folyamatos fejlődés és útkeresés létem elemei. Alkotói folyamatként mindig újabb kérdésekre keresem válaszaimat. Aztán valamit megtartok belőle, de újabb kérdések és ötletek jönnek, így változik és formálódik tovább az anyag is. Üvegalkotásaimat rogyasztó kemencében készítem. Ennek a folyamatnak van egy olyan része, amikor az anyag tőlem függetlenül alakul. Szeretek ennek a mozzanatnak teret engedni, lenyomatát otthagyni és megmutatni munkáimban. Ez az anyag önállóságának, szabadságának a tiszteletben tartása részemről. 

Alkotásaimban leginkább a téri helyzetek, látványok, érzetek inspirálnak.” – mondod egy interjúban.

A Karinthy Szalon tere már a kezdetektől inspirálóan hatott rám, amikor még csak felkért Pintér Sonja a kiállításra. Világos, nagy tere és kirakatai révén ideális hely, ahol az üveg puszta természetéből adódó sajátosságai a természetes fény által válnak láthatóvá. A kirakatban belógatott térbeli képek világa itt válik teljessé. Külső és belső látványuk hordoz hasonlóságot, de ugyanúgy benne vannak különbözőségeik is. Ezeket a munkákat ide készítettem, kihasználva a különleges fényhatásokat és a tér lehetőségeit.

Fotók: Aczél Márk